Gasztronómia

WASABI- Mar, mint a mustár

Ki nem látta még Jean Reno főszereplésében a címmel azonos filmet? Azt hiszem nem sok ilyen mber van. Ebben a filmben Jean egy rendőr nyomozót alakít (Hubert Fiorentinit), aki 19 éve elvesztette keleti szerelmét egy kettős titkos ügynök nőt, akivel anno együtt dolgozott, és titokban született egy közös leányuk. Az anya rejtélyes halála során talál egymásra apa, és soha nem látott leánya(Yumi)akit Ryōko Hirosue alakít.

De lépjünk is tovább, hiszen a film egyik vicces jelenete tartozik a témánkhoz. Ebben a jelenetben Jean ujjával jó nagy adagokat lenyalva falja rezzenéstelen arccal a wasabit. Filmbéli kollégája (Momo) Michel Muller nyílt , és értetlen tekintettel figyeli, ahogy jóízűen eszi a wasabit, majd ő is erőt vesz magán, de egy pici adagtól is majdnem sokkot kap!

Föld egyik legkörülményesebben termeszthető haszonnövénye. Magyarul japán vízitormának is hívják, ami elég pontosan leírja a lényeget. Mérsékelt övi esőerdőkben, hideg vizű hegyi patakok, folyócskák öntésterületén terem.

A szusi, mint a világkonyha mára egyik legismertebb specialitása, még nincsen 150 éves. Japánban óriási, egyetlen más ételhez sem fogható kultusza van. Innen kezdett nyugatra (azaz földrajzilag keletre :) terjedni, a hatvanas évek végétől már az USA nyugati partján, a sok japán etnikumú polgár által lakott nagyvárosokban, a nyolcvanas évek óta pedig Nyugat-Európa nagyobb városaiban is találni szakosodott éttermeket, szusibárokat. Hozzánk körülbelül a kilencvenes évek közepén érkezett el. Mára oda jutottunk, hogy a fővárosban hét-nyolc helyen is kapni „eredeti”, azaz japánok által készített különféle szusikat; ételfutárok kínálnak vegyes előregyártott terméket; sőt, úgynevezett futószalagos szusi-éttermek is nyíltak (kuru-kuru, azaz körbe-körbe sushi :) Ebben a postban némely szusifajták egyik fontos alkotóeleméről, egyszersmind a japán konyha nemzetközileg talán legismertebb specialitásáról, a vaszabiról lesz szó. Maga a nyers növény Japánon kívül alig beszerezhető,

A wasabi, a Föld egyik legkörülményesebben termeszthető haszonnövénye. Magyarul japán vízitormának is hívják.

A wasabi rendszertanilag eléggé közel áll a tormához, az ízük és a csípősség jellege és ereje is hasonló.Érdemes egyszer kipróbálni, a tubusos wasabi íze még mindig elég messze van a frissen reszeltétől, de a hamisítványhoz képest a különbség igen jól érzékelhető. Létezik aztán a porított változat is, ehhez szerintem nem kevernek ételfestéket, mert a színe sokkal jobban hasonlít a növényére. Kevés vízzel kell keverni, és az így rekonstruált condiment már elég meglehetős.

Az eredeti, a növényből frissen reszelt, egy egészen egyedülálló élmény. A vaszabi íze szerintem meglehetősen emlékeztet a tormára, de mégis teljesen disztinkt, valahogy törékenyebb és „zöldebb” amannál. Az aromája és a csípőssége viszont sokkal jobban emlékeztet a mustáréra, az orrban is csíp. Nem olajbázisú, mint a chili, ezért ha tapasztalatlanságból mégis túl sok sikerült belőle egy falatra, fél pohár teával le lehet öblíteni, nem lesz kidobott pénz az egész vacsora. A különféle hal, kagyló stb. „feltét”, és az alatta lévő rizsgombóc ízét úgy ötvözi eleggyé, és úgy fűszerezi, hogy mester kezéből a szó legszorosabb értelmében életre szóló élménnyé válik. Van végül még egy meglepő tulajdonsága, ebben rendkívül hasonlít a fokhagymára. Ha ugyanis reszeljük, sokkal erősebb, és kissé másféle ízt kapunk, mint mikor szeleteljük.

A wasabit eredeti formájában lereszeljük,, így torma állagú ételt nyerünk ki belőle , de por alakban , vagy tubusos formában a másolatot megvehetjük már szinte bárhol. A por, és krém íze közel sem hasonló az eredeti wasabihoz, de éppenséggel ehető.