Jelige:  Fréziák és vörös cipellők

Add Istenem

 

 

Egy ember szól millió életről,

Mely szót, mint leckét jelekből, képekből,

Megtanulhatom, remélem idővel,

S addig a belső énemet elégethetem.

 

Most már készen állok elmondani,

Sokáig nehéz volt elfojtani,

És vak voltam észrevenni,

A falakba vésett írásokat.

 

Tudom ott ahol az élet gyönyörű,

A napfény melegét kapják rajtam keresztül,

Soha ne lássam fázni őket, de ez nem egyszerű,

A titkot, add istenem, akarom tudni.

 

Soha többé ne fájjon háta a Földnek,

Szegényektől, kiket kell, hogy magán viseljen,

S csak égben szálló angyalok ébresszenek,

Folyót, tengert, hegyet, völgyet, s életet.

                                                          

                                                             A.

 

 

Vágy

 

Mi a vágy?

A vágy az, mit legbelül érzünk?

Vagy mit titkon testünk sejtetni vél?

 

A vágy az mit nem tervezel,

Nem keresed, nem hiszed.

Csak hirtelen benned van.

 

Mikor arra gondolsz, mit is szeretnél:

Ő legyen legelső érzésed!

Ő legyen minden érintésed!

 

Ő legyen, ki először csókol,

Ki először füledbe súg,

Kiről minden álmod szól.

 

S, ha a test testet ölt,

És karjaidban elgyengül,

Tudni fogod mi számára a vágy.

 

                                    A.

 







Tiszta szívvel


Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.


Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.


Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.


Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.


1925. március

 Reménytelen Románc

 

Mit is mondhatnék Neki?

Hogy beleszerettem, mikor először

Megpillantottam!

Hogy azóta, ha csak rám néz,

Vagy megérint egy pillanatra,

Meghalok!

 

Milyen furcsa is ez!

Próbálok mindent ami a  múltban

Történt temetni.

Jó mélyre a  szívemben,

Hogy emléke se maradjon

Azoknak az éveknek.

 

És akkor belép az életedbe egy idegen.

Akinek figyeled minden lépését,

Tettét, cselekvését.

Iszod minden szavát,

És mind' arra vársz, hogy egyszer csak megjelenjen!

 

Az az idő még nincs velem

Végtelen!

Se tér, se forma, se alak,

Se színek nem léteznek akkor.

Csak a  remény, hogy valaha

Egyszer majd Ő is így érez majd irántam!

 

S mindezt elmondhatnám Neki!

Talán!

De azt hiszem,

Akkor megtörne a varázs.

S mindez nem lenne számomra más,

Mint reménytelen Románc!

                                               A.